Napi forgacs

59 eves vagyok, vagyis feltehetoleg megettem az eletem kenyere javat.

Valoszinuleg mar csak az egynegyede van hatra az eletemnek, de ha szerencsem van, akkor az egyharmada.

Ha egeszen kiveteles szerencsem van, akkor a fele. Elmeletileg az is elofordulhat, hogy a ketharmada, mert allitolag biologiailag ez lehetseges volna.

Annak az elvi lehetoseget mar a tudosok sem feltetelezik, hogy eletemnek akar meg a haromnegyed resze is hatra lehessen.

Ezt csak en feltetelezem. Mert en optimista vagyok. Persze kerdes, jo volna-e ilyen hosszu ideig elni? Nem, persze, hogy nem - mondjak azok, akiknek remenyuk sincs ilyen hosszu eletre.

Ezzel a hazugsaggal nyugtatgatjak magukat. Ezert nyugodtan halnak meg. En viszont nagyon fogok bosszankodni, ha megsem jon be az extra hosszu elet.

Ja, hogy mirol szol ez a konyv? Kabe hasonlo allatsagokrol, mint a fentebbi okfejtes.

De rovidek, ne aggodj...