hiuz a napba nez

A XVII. szazadban egy kulonos nevu akademia mukodott Romaban, a Hiuzok Akademiaja.

Csak az lehetett tagja, akinek hiuzszeme" volt, aki olyasmit vett eszre a tudomanyban, a muveszetben, amit mas meg nem latott meg.

Ilyen hiuz volt Galileo Galilei, az ujkor egyik legnagyobb fizikusa es csillagasza.

Galileire valoban raillett ez a megtisztelo nev: csillapithatatlan vagy hajtotta, hogy szuntelenul kutasson, kiserletezzen, beletekintsen az igazsag fenyebe.

A napra iranyitotta tavcsovet, hogy megismerje a tudomany uj torvenyeit.

Aki azonban sokaig nez a napba, annak elkaprazik a szeme, es nem veszi eszre, ami a foldon van; nem torodik az utjaban tatongo farkasvermekkel, amelyeket a vilagossag ellensegei astak neki.

Galilei, akinek szemet elkapraztatta a tudnivagyas fenye, vegul belezuhant egy ilyen farkasverembe.

Ellensegei ujjongtak, mert azt hittek, hogy a hiuzzal egyutt a vilagossagot is elpusztitottak.

De a napot, a tudas igazi fenyet nem lehet elpusztitani.

Galilei eleterol, harcarol, kegyetlen bukasarol es eszmeinek dicsoseges felemelkedeserol szol Szava Istvan fordulatos, mindvegig erdekes regenye.